Az Istenanya ikonja tiszteletére épülő “Életadó Forrás” ortodox templom tervének szerzője, Váncza László, az Ybl Miklósról elnevezett magyarországi építészeti díj díjazottja, a Váncza Művek kreatív stúdió igazgatója az ókori orosz építészet egyik kiemelkedő alkotását, a Velikij Novgorod-i Jurijev-kolostor Szent György-katedrálist (1119) vette példának. A Szent György-székesegyház jelenlegi megjelenése meglehetősen közel áll az eredetihez, mivel az 1931-1935-ös restaurálási munkálatok során lebontották a falak közelében nyolc évszázad alatt keletkezett számos, több korszakból származó kiegészítést. Az utánozhatatlanul szép templom tükrözi őseink legmagasabb rendű elképzelését a szépségről és a harmóniáról; nem egy épületet építettek, hanem az egyház képét a maga egyetemes jelentőségében.
A Szent György-székesegyház történetével és mai megjelenésével ismerkedünk meg a magyarországi lakosok számára a Szent György-kolostor honlapjának anyagaiból:
*
A Velikij Novgorodi Szent György-kolostor Szent György-székesegyházának története
Szent György kolostor, Novgorod legnagyobb kolostora. A legenda szerint 1030-ban Bölcs Jaroszláv herceg (Szent György a szent keresztségben) kezdte meg a kolostor alapítását a Volkhov folyó forrásánál, az Ilmen-tó felől. Egy fatemplomot is építtetett Szent György tiszteletére. A kolostor különleges helyet foglalt el a novgorodi kolostorok között, és Lavrának nevezték. Jurijevo archimandrita az érsek után a második klerikusnak számított Veliki Novgorodban.
A Szent György-székesegyházat, az ősi Jurijev-kolostor főtemplomát 1119-ben építették a kiváló orosz hadvezér és uralkodó, Msztyiszlav herceg parancsára. Msztyiszlav nagyfejedelem ebben az időben Kijevben tartózkodott, és a székesegyház építésének gondja teljes egészében a Jurijev-kolostor igumenjére, Kiriakra és Msztyiszlav fiára, Vszevolod-Gavriel szent hercegre hárult, aki akkoriban Novgorodban uralkodott. Nemcsak a Jurijevo főtemplom alapítóinak, Msztyiszlav és Vszevolod hercegeknek a nevét ismerjük, hanem az építtető, a nagy orosz építész mester, Péter nevét is.
Tizenegy évvel később, 1130-ban, Péter és Pál Apostolok elsőszülötteinek emlékére új, hatalmas, három kupolával koronázott kőszékesegyházat szenteltek fel Ioann Popian novgorodi püspök és Izsák hegumen alatt; elődje, Kiriak két évvel a templom felszentelése előtt meghalt.
A Szent György-székesegyház az ókori orosz építészet egyik legjelentősebb alkotása. A bizánci és kijevi építészeti hagyományok ellenére a székesegyház erősen hangsúlyos egyéni vonásokkal rendelkezik. A templom belsejében nincs zsúfoltságérzet, a katedrális kívül-belül harmonikus, bár falainak magassága eléri a 20 métert.
A fenséges Szent György-székesegyház, amely méretét tekintve a második a novgorodi Szent Szofia után, joggal tartozik az orosz középkori építészet kincsei közé, de akkor, 1130-ban a székesegyház még jobb volt – több mint egy méterrel magasabb volt, a jelenlegi négy nyeregtető helyett a boltívek formáját megismétlő fedéssel – posztamensen, a fülkékben nagy faliképek voltak festve.
A Szent György-székesegyház belső elrendezése a kolostor főtemplomának és egyúttal fejedelmi templomának jellegét és rendeltetését tükrözte. A herceg és családja számára tágas kápolnákat alakítottak ki, itt, a kápolnákban két mellékkápolnát helyeztek el – az Evangéliumot és Szent Borisz és Glebet. Nem sokkal a székesegyház felszentelése előtt, 1130 körül a falakat kifestették, de sajnos mára az ősi freskófestmények szinte teljesen eltűntek; csak az északnyugati szárny dobjában található kis templom freskói, a lépcsőtorony festményeinek maradványai és a székesegyház fő részében lévő ablakpárkányok díszítő díszítésének kisebb töredékei maradtak fenn.
A XII. század végétől a kolostor Szent György-székesegyháza nemcsak a kolostor apátjainak, hanem orosz fejedelmeknek, novgorodi pozadnyikoknak és néhány szentéletű embernek is utolsó nyughelye volt. 1198-ban a székesegyházban temették el Jaroszlav Vlagyimirovics herceg két fiát – Igyaszlavot, Varlaam hutyinszki szerzetes keresztgyermekét és testvérét, Rosztiszlavot. A Jurijev-kolostorban vette fel a szerzetesi tonzúrát a híres novgorodi kormányzó, Miroszka Nyezdinics, 1203-ban új szerzetest temettek a székesegyházban, nem sokkal később, 1207-ben pedig fiát, Dmitrij Miroszkinicset is itt temették el. 1233-ban a székesegyházban temették el a fiatal Fjodor Jaroszlavics herceget, a szent Alekszandr Nyevszkij legidősebb testvérét. Később, 1244-ben a Jurijev-kolostorban meghalt Theodosija Msztyiszlavna szentéletű hercegnő – Theodor és Alekszandr édesanyja, halála előtt Eufroszinia néven fogadta el a kolostorban a szerzetességet, a hercegnőt a székesegyház déli falánál temették el, idősebb fia sírjának közelében. Szent Theodor herceg ereklyéit 1614-ben tárták fel és vitték át a Szent Szofiába. Theodor herceg ereklyéit 1614-ben találták meg, és a Szent Szófia-templomba szállították. 1786 januárjában az ősi Szent György-kolostor nagy kegyhelyet kapott, és Gábriel metropolita (1730-1801; Petrov) áldásával Novgorod szent Theoktiszt (+1310) érsekének ereklyéit a közeli, megszüntetett Nagyboldogasszony-kolostorból szállították át.
A 18. század közepén Nagy Katalin cárnő “Az egyházi földek szekularizációjáról” szóló rendeletével a Jurijev-kolostor elvesztette birtokainak jelentős részét, de továbbra is a harmadik helyen állt az I. osztályba tartozó 15 orosz kolostor között. Az ősi kolostor újjáéledése a XIX. század elején kezdődött, és Photii archimandrita (1792-1838; Szpasszkij) nevéhez fűződik, akinek mély hitét, jámborságát és tevékeny jellemét a legmagasabb körökben is tisztelték, beleértve I. Sándor császárét is. Photii atya szellemi leánya Anna Orlov grófnő (Alekszej Orlov-Cseszmenszkij gróf egyetlen lánya) volt, aki hatalmas vagyonnal rendelkezett. Amikor 1822-ben Photii atyát kinevezték a Jurjev-kolostorba, a grófnő minden lehetséges segítséget megadott neki tervei megvalósításához. Gazdag adományaiból hatalmas építkezés kezdődött a kolostorban. Maga Archimandrita Photii nagyon szigorú életet élt, elutasította a teát és a kávét, és csak egy pohár forró vizet ivott. A nagyböjt beköszöntével szigorúan betartotta a hallgatási fogadalmat, minden parancsot írásban adott le, és egész idő alatt szinte étkezés nélkül töltötte a templomban Photii atya. Az ősi Szent György-székesegyházat példátlanul fényűzően díszítették. Hatalmas, hétszintes ikonosztáz, ezüst királyi kapukkal, mint egy arany fal emelkedett. A márvány trónt ezüst riza borította, bronz baldachin alatt. Szent György XII. századi templomi ikonját drágakövekkel díszített, értékes rizsa borította. Orlova grófnő ajándéka az Istenanya jelképét ábrázoló, teljesen smaragdból vágott és gyémántokkal díszített kép volt. A különleges figyelem azonban, amelyet az apát a Georgijevszkij-székesegyháznak szentelt, végzetesnek bizonyult, mert a XII. századi freskókat szinte teljesen leverték a székesegyház faláról, az ősi képek töredékeit a kolostor területének tervezése során feltöltési anyagként használták, részben kidobták. A székesegyház falait újrafestették, a hétosztatú ikonosztázon az újakkal együtt a Szent György-székesegyház legősibb ikonjai is helyet kaptak. A tiszteletteljes ikonokat értékes ezüst aranyozott ikongyűrűkbe öltöztetik, amelyek sok drágakővel csillognak. A Szent György-székesegyház falfestménye, amelyet Photius archimandrita akaratából készítettek, nem maradt meg, csakúgy, mint az 1130-as felbecsülhetetlen értékű freskók. 1898-ban a Szent György-székesegyházban újból megkezdődtek a felújítási munkálatok; Photius festményeit eltávolították és újakkal helyettesítették, amelyek a korabeli elvárásoknak megfelelően hűségesebbek voltak a Szent György-kolostor székesegyházának ősi enteriőrjéhez. A festményt M. Szafonov, az akkori Oroszország egyik leghíresebb ikonfestője készítette. 1902-ben, nem sokkal az Oroszországot megrázó forradalmi katasztrófa előtt, a Szent György-székesegyházat Gury (1828-1912; Okhotin) novgorodi érsek és Sztaraj Ruszsa érsek szentelte fel.
1920-ban. A Szent György-kolostort bezárták, és hamarosan a Szent György-székesegyházban is megszűntek az Istentiszteletek. A 20-30-as években a kolostor osztozott az egész oroszországi ortodox egyház sorsában, bezárták és kifosztották, a Nagy Honvédő Háború idején német és spanyol egységeket fogadott. A háború után a területen postahivatal, szakiskola, főiskola, múzeum működött, és hajléktalanok éltek itt.
Az ősi templom 1991-ben kapott új életet, amikor Lev püspök (2012 óta Novgorod, Sztaraj Rusza és Cserpicszkij metropolitája) erőfeszítéseinek köszönhetően a Jurjev-kolostor visszakerült az egyház tulajdonába. A katedrálisokat és az épületeket rendbe hozzák, a lepusztult gazdaságot apránként helyreállítják. Sok időbe és pénzbe kerül, de a legfontosabb, hogy a harangok már szólnak, az Isteni liturgiát minden nap ünneplik, és Oroszország egyik első és legfontosabb kolostorában újra lehet imádkozni.