A Keszthelyi Család- és Gyermekjóléti Központ újonnan megválasztott vezetőjét, Jakabfi László intézményvezető urat Vajna-Éliás István a hévízi Orosz Orthodox Egyházközség diakónusa köszöntötte. A találkozó alkalmával István diakónus tolmácsolta Nyikoláj atya – az Egyházközség parókusa – jókívánságát az intézményvezető úr felé, és átnyújtotta a hévízi egyházközség ajándékát.
A találkozó hivatalos részét követően István diakónus rövid interjút készített az intézményvezető úrral, melyet az alábbiakban közlünk.
– Tisztelt intézményvezető úr, köszönöm, hogy lehetőséget adott erre az interjúra. Az első kérdésem az lenne, hogy az új beosztásában mit tart a legfontosabb feladatának, mi az ami az ön számára a legfontosabb kihívást jelenti?
– Köszönöm a kérdést. Kihívást számomra az jelent, hogy a jelenlegi kornak megfelelő szintre felhozzuk az intézményt, hogy gyorsan tudjunk reagálni a modern kor problémáira, melyek érik a családokat és a gyermekvédelmet. 2012-ben kezdtem a gyermekjóléti pályámat, és azokhoz az ügyekhez képest jellemző tendencia, hogy a mostani esetek gyorsabbak és nehezebbek. Tapasztalatom szerint a veszélyeztetettség döntően érzelmi, értelmi területre tolódott el, a fizikai bántalmazás csökkenő tendenciát mutat. Az esetekkel szembeni megítélésünk is folyamatosan változik. De hogy a kérdésre válaszoljak, tehát a 21- ik század problémáira reagáló gyermekvédelmet szeretnék kialakítani. Hogy kellő mértékben gyorsan, és hatékonyan tudjunk belépni a családok életébe, amikor az szükséges. Az intézmény működését egyfajta szolgáltató területre szeretném pozícionálni, ahol a megelőzésen van a sokkal nagyobb hangsúly, mintsem a tűzoltáson. Konkrét példát említve, ha egy fejlesztő pedagógussal tudnánk bővülni, akkor olyan szolgáltatást tudnánk nyújtani a lakosságnak, ami jelenleg nagyon nehezen elérhető, főleg a leg rászorultabbak számára. Ha van egy ilyen szolgáltatásunk, ahol megvalósul a korrepetálás, felzárkóztatás, ezzel több ezer forintot „adunk” a családoknak, hiszen ők ezt nem tudnák megfizetni. Azáltal, hogy a gyermeket megsegítjük a tanulásban, sikerélményei lesznek az iskolában, csökken a félelme, frusztrációja, ami hosszú távon az egész viselkedésére is kihat. Sokszor kerülnek a családok olyan helyzetbe, hogy az adott szakemberhez hosszú várólisták vannak. Amíg eljut a megfelelő szakértőhöz, addig mi is hatékonyan tudjunk segíteni nekik. Meglátásom szerint a kommunikáció felgyorsítása, hatékonyabbá tétele alapvetően fontos a szolgáltatásaink, rendszereink között is. Ha ez megvalósul, akkor jobban tud működni az óvodai és iskolai szociális munka és a családsegítés és az erre ráépülő esetmenedzseri tevékenység, és végső soron a családok hamarabb jutnak segítséghez.
– Milyen együttműködést lát a gyermekjóléti központ és szolgálat, valamint az egyházak és civil szervezetek között?
– Az egyházak és a civil szervezetek jelenlétét mindenképpen szükségesnek érzem és azt, hogy egyre jobban bevonhatók legyenek munkánkba. A jelzőrendszerben és a prevencióban hihetetlenül nagy szerepük van. A gyermekvédelmi törvény megfogalmazza azt, hogy kiknek kell részt venni a jelzőrendszerben. Ennek a fejlesztésében, és a szorosabb együttműködés kialakításában nagy lehetőséget látok, pályázatok, és közös programok megvalósítása terén. Ha sikerül intézményünk bővítését megoldani, akkor intézményünkben az egyházakkal és civilekkel szeretnék olyan szolgáltatásokat biztosítani amelyekre az intézmény erőforrásai nem képesek. Az ilyenfajta együttműködések, egymás kölcsönös segítése a társadalom számára is példaértékű lenne. Példának említeném a drog prevenciós tartalmú pályázatokat, amelyekhez mi a szakembereinkkel tudnánk kapcsolódni. Úgy gondolom, hogy maga az egyház, a hit nagy segítséget tud adni azoknak, akik eltévedtek, belekeveredtek egyfajta függőségbe. A hit erőt tud adni, hogy a problémáikat megoldják. Most indítunk el egy olyan programot, amelynek az lett a neve, hogy, Indulj el! amiben hátrányos helyzetű gyerekek vehetnek részt. Ez egy éves átfogó program, amelyben látok helyet a civilek és az egyházak számára. A cél az, hogy a gyermekek a sportban és a tanulásban is sikerélményeket szerezzenek. Terveink szerint, a program zárásakor a tanév végén futócipőt, futóruhát, vagy táborokat nyerhetnek. A nyereményeken keresztül is támogatjuk a családokat, hiszen nagyon sokan nem engedhetik meg maguknak ezeket a dolgokat. Szó volt már a cserkészekkel, a rendőrséggel, az egészségfejlesztési irodával történő együttműködésről programjainkban. Ebbe a sorba az civileknek és az egyházaknak is helye van. Szívesen csatlakozunk az egyházközségek által szervezett táborokhoz. Katolikus, protestáns, vagy ortodox, vagy bármilyen hitéleti táborhoz szívesen nyújtunk segítséget szakemberekkel, közös programokban szívesen veszünk részt.
– Az elmúlt években a gyermekjóléti központ és hévízi ortodox egyházközségünk sikeresen működött együtt adománygyűjtésben. Hogyan látja a jövőben ennek az együttműködésnek a folytatását?
– A jelenleg kialakult történelmi szituációban, a keletről érkező ukrán menekültek segítésében tud az ortodox egyház segíteni, ahogyan a helyzet kialakulása óta ez a segítés folyamatban is van. A hitbeli azonosság, a nyelvi és kulturális közelség miatt számunkra eddig is komoly támasz volt a hévízi egyházközség. Elsősorban azért mert érti az ide érkező embereket, nem csak nyelvi értelemben, hanem gondolati és érzelmi szinten is. A menekülteknek tudjuk ajánlani az ortodox egyházközséget, az egyházközség pedig a mi segítő- támogató rendszerünket tudja elérhetővé tenni a menekültek számára. Tudomásom van arról, hogy mind városunk, mind a járásunk szintjén a hévízi egyházközség tagjai biztosítják a tolmácsolást ukrán-orosz- magyar nyelven. Konkrét esetekről tudok, ahol ennek az együttműködésnek több család életére vonatkozóan komoly eredménye volt. Fontos és hasznos lehetőség számunkra a hévízi orosz ortodox egyházközség. Tekintettel arra, hogy környékünkön az orosz ajkú közösség nagyobb létszámú, bár a társadalomban nincsenek nyilvánosság előtt, azonban most világossá vált, hogy tudnak tenni és szükség is van tevékeny jelenlétükre. Jó, hogy az ortodox egyház szervezi, összefogja őket.
Elképzelésem szerint a jövőben az egyházközségekkel megvalósuló együttműködés azért is fontos, mert ők is a jelzőrendszer részei. Náluk is felmerülhetnek olyan problémák, melyek a gyermekvédelem felé jelzést érdemelnek, amelyet nem tudnak az egyházközségek keretein belül megoldani. Bennünket pedig az segít, ha megértjük az egyházhoz kötődő embereket, megértjük, hogy az adott hitben az adott ember hogyan gondolkozik. Az egyházak képviselői és a szakembereinkkel folytatott közös megbeszéléseiken, eszmecseréiken, olyan megoldókulcsokat adnak amellyel szakembereink könnyebben megérthetik, és végső soron könnyebben elérhetik a megfelelő változásokat a klienseinknél azért, hogy az életminőségük javulhasson. Rendkívül fontosnak érzem ezen a téren is az együttműködést. Meglátásom szerint az egyházak és mi is olyan értékeket képviselünk, amelyekben hihetetlen nagy a közös halmaz. Az emberek segítése, életük jobbá tétele mindnyájunk számára a legfőbb cél. Az együttműködésünk alapját az teremti meg, hogy egymást támogatva, segítve tudjuk a társadalom érdekében jól, és hasznosan cselekedni. Ebben látom a lehetőséget, és ez számomra egy erős irány. Ha ez képes megvalósulni, akkor ennek mindnyájan haszonélvezői lehetünk. Nem elsősorban az egyház, vagy az intézmény, hanem az emberek, akikért vagyunk, akikért tenni akarunk, és akiknek segítségre van szüksége. Ezzel járnak igazán jól az emberek. Úgy gondolom, ez a legfontosabb cél!
– Intézményvezető úr! Köszönöm, hogy válaszolt a kérdéseimre. Engedje meg, hogy az ön által felvázolt célok eléréséhez jó egészséget, kitartást, és sok erőt kívánjak, Isten áldásával!
– Köszönöm! Az áldásra és a jókívánságokra is szükségem van.
[vkalbum owner=’-195185933′ id=’290398095′]