Szent Adorján vértanú különleges tisztelete a 9. század óta létezik a Dunántúlon, amikor a pannon szláv fejedelemség ősi fővárosának, Blatnograd (Mosaburg) városának szellemi központja a Szent vértanú Adorján zarándokhelye volt, ahol a Szent ereklyéi nyugodtak. A magyar tudósok i.sz. 855 körülre datálják ennek a templomnak a megjelenését. Jelenleg ennek a hatalmas templomnak fundamentuma nyitva áll a látogatók előtt a Kis-Balaton (Zalavár) múzeumkomplexumban, modell-rekonstrukcióját pedig a Nemzeti Múzeum (Budapest) kiállításán mutatják be.
Ennek a fejedelemségnek a fővárosában az első templom Keresztelő Szent János temploma volt, melyet Pribina herceg uralkodása alatt emeltek (840). Pribina herceget templomépítőként ismerik, és amikor fia, Kocel herceg lett, a szláv fejedelemségben Szent Cirill és Metód prédikált, iskolát szerveztek itt, ahol mintegy 50 diák tanult szláv műveltséget. A magyar régészek egyedülálló lelete 2009-ben, melyet Szőke Béla vezetésével tártak fel – a glagolikus betűkkel irt edénytöredék- megerősítette ezen iskola pontos helyét.
Annak kideritése, hogy a Szent ereklyéi miként kerültek a szláv fejedelemségbe, még a tudósok előtt álló feladat, ismert, hogy már a 4. században, Szent Adorján és Szent Natália vértanúsága után szinte azonnal templomot építettek a Keresztény Birodalom leendő fővárosában, Bizáncban, ahol ereklyéiket őrizték.
Az idő múlásával az ereklyéket Konstantinápolyból Rómába vitték, ahol I. Honorius pápa (625-638) a fórumon (a volt szenátusi épületben) nekik szentelt templomot építtetett. A templom épületét a 20. században Mussolini visszakérte, hogy ismét a római szenátus épületét alakítsa ki benne, ezért az ereklyék egy római városnegyed épülő templomába kerültek (Chiesa di Santa Maria della Mercede e Sant’Adriano a Salario városnegyedben). Nem tudni pontosan, mikor vitték át Szent Natalia ereklyéit Milánóba, ahol ma a San Lorenzo Maggiore templomban, a Szent Hippolytus kápolnában találhatók.
Ismeretes, hogy 855-ben Szent Adorján ereklyéi egy speciálisan épített mosaburgi (blatnográdi) zarándok templom kriptájában nyugodtak, a templomot Liudpram salzburgi érsek (Liudpram; 836-859) szentelte fel, akkoriban a dunántúli (pannóniai) misszió kormányzója. Szent Adorján vértanú ereklyéi megtalálásának további története ismeretlen. Nagy érdeklődést ezután a hely iránt — amely Szent Adorján tiszteletéhez kötődik, ahol 1019-ben alapították a bencés apátságot – mutat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Pannonhalmi Apátság, melyek 2020. szeptember 5-én egyházi állam ünnepi eseményeket és tudományos-történelmi konferenciát szerveztek Szent Adorján tiszteletére Zalavárban.
Részt vett: Vajna-Éliás István úr, a hévízi plébánia diakónusa, valamint Zalavár polgármestere, Lucz József úr, a rendezvény díszvendégei a Pannonhalmi kolostor apátja, P. Hortobágyi Cirill (OSB pannonhalmi főapát) és Dr. Maróth Miklós úr ( professzor, a kuratórium elnöke) voltak. A találkozó programjában Dr. Várkonyi Zsolt Kristóf „Szent Adorján – a börtönök védőszentje. Zalavár és kolostor feltárása napjainkban”, valamint Somorjai Ádám bencés beszédei hangzottak el „Szent Adorján, a rómaiak, a germánok, a szlávok és a magyarok szentje. Tiszteletének aktualitása a visegrádi országokban” címmel. Magyarországon a Szent vértanú, Adorján a Büntetés-végrehajtási Szolgálat (BV Büntetés-Végrehajtás) alkalmazottainak védőszentje, lásd https://bv.gov.hu/hu/szent-adorjan-es-zalavar,
akik szintén részt vettek az ünnepségen és fényképeket készítettek az esemény helyszínén (Soós Zoltán és Szemán Levente).
[flickr_set id=72157715887128611]
A Szentek életéből megismerhetjük a Nicomediából származó Szent Adorján vértanú életét (a jelen naptár szerint szeptember 8.). Nicomedia városában született és pogány volt, felesége, Natália pedig keresztény, fiatalon házasodtak össze, alig egy évvel a vértanú szenvedésük előtt.
Adorján Maximianus (305-311) császár, a keresztények kegyetlen üldözője szolgálatában állt. Egy alkalommal 23 keresztényt vittek a bíróság elé Adorján vezetésével. Sokáig barlangokban rejtőzködtek, de mégis elkapták és elítélték őket. Kegyetlenül megkínozták és áldozatul kényszerítették őket a pogány bálványoknak. Látva őket, Adorján úgy döntött, hogy megkérdezi őket, miért viselik el az ilyen gyötrelmeket, és milyen jutalmat kapnak érte Istentől?
A keresztények válasza meghökkentette Adorjánt: ” Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg nem sejtett, azt készitette el az Isten az őt szeretőknek (1Kor 2,9).” Adorján azt kérte, vegyék fel a nevét a keresztények közé. Maximianus császár határozottan azt tanácsolta Adorjánnak, korábbi döntését tagadja meg, és kérjen azért bocsánatot. Adorján azonban nem tette meg ezt, sőt, megerősítette, hogy döntését ép egészségben, nem pedig vakmerőségből hozta meg.
Felesége, Natália biztatta és támogatta Adorjánt. A kivégzés előtt Adorjánt hazaengedték. Meglátva őt, Natália félt, hogy férje megtagadhatja Krisztust. Nem volt hajlandó beengedni a küszöbön. Adorján visszatért a börtönbe, és más keresztényekkel együtt iszonyatos kínzásoknak vetették alá. Amikor Adorjánra került a sor, Natália attól tartott, hogy a gyávaságnak engedve férje megtagadja Krisztust. A férje mellett volt, és fogta a karjait és a lábait, amikor a hóhér kegyetlenül leszakította őket. Szent Natália magához vette férje kezét és a házában őrizte. Hamarosan Adorján megjelent Natália álmában, és azt mondta neki, hogy Ő is (Natália) követni fogja őt. Natália férje sírján hunyt el az Úrban.
A meggyilkolt mártírok holttesteit el akarták égetni. De vihar támadt, és a máglya kialudt. Ugyanakkor több hóhért azonnal megölt villám.
Az Apostoli Egyház ezen szentjének egyediségét hangsúlyozza az a tény is, hogy a Pravoszláv és Katolikus Egyház is ugyanazon a napon – Szeptember 8-án — ünneplik a Szent emlékét, és imádkoznak a Bizáncból Rómába áthelyezett ereklyéihez.
Ez a dátum a Vértanúk Történetében már a 8. századtól megjelenik.