Kedves Testvérek!
Katekézisünk az orthodox hitre térésre készülőknek, és természetesen, minden kedves érdeklődőnek szól. Tanulmányainkban elsősorban Moszkvai Szent Filaret metropolita tanítása alapján haladunk. Az orosz egyház számára ő gyűjtötte, rendszerezte egyházunk hittanításának alapjait. Ez a kiemelkedő egyházi személyiség és teológus, 1821 és 1867 között volt moszkvai metropolita. Kimagasló szolgálatát dicséri az, hogy nem csak az orosz egyház, hanem más orthodox egyházak is (görög, szerb, román, amerikai, stb.), ezt a munkáját használják katekézisként.
Kezdjük talán Szent Pál apostol szavaival:
„Az egészséges tudomány példájának tartsd mindazt, amit éntőlem hallottál a Krisztus Jézusban való hit és szeretet felől. A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szent Lélek által.” (2. Timóteus 1, 13-14.)
Az orthodox katekézis tanítás a keresztségre készülő, de minden orthodox keresztény számára, arról hogyan élhetünk Istennek tetsző életet, és hogyan juthatunk el az üdvösségre. Mindenekelőtt, röviden tisztáznunk kell a „katekézis” görög szó értelmét, amely az ókeresztény korban, olyan élő szóban elmondott, alapvető és nélkülözhetetlen tanítás jelentett a keresztségre készülők számára, amely összhangban volt az apostolok tanításával. Ezt a tanítást azok hagyták ránk, akik kezdettől fogva szemtanúi és hirdetői voltak az igének. (Lukács 1,4) Azután azok, akik megkapták az oktatást az Úr tanításáról, buzgó lélekkel és helyesen hirdették és tanították a Jézusra vonatkozó dolgokat. (Ap. Csel. 18,25)
Ahhoz, hogy a lelkünk üdvösséget nyerjen, és Isten előtt kegyelmet találjunk, két dolog szükséges, elsősorban az Igaz Isten megismerése, másodsorban pedig a hit szerinti élet és az abból fakadó jócselekedetek.
Az ókori ember gondolkodásában az önismeret fontosságáig is eljutott. Ezt az egyik legnagyobb emberi bölcsességet hirdette generációkon keresztül a delphoi jósda felirata is: Ismerd meg önmagad! A filozófiai az emberiség számára a teremtett világ megismerését kínálta föl. Ez jelentette a gondolkodó ember lehetőségeinek végső határát. Azonban, az Isten mást kínált föl az ember számára: Ismerd meg ŐT!
A Tízparancsolat kihirdetésekor azt mondja az Isten, hogy „Én vagyok a Te Urad, Istened”. Következésképpen magára mutat és felszólítja az embert, hogy ismerje meg Őt. Az Istenismeretet elsősorban a szentírásból, másodsorban az egyház istentiszteleti életéből, illetve egész szolgálatából, a szent hagyományból, a szent atyák írásaiból, valamint a teremtett világ értelmes vizsgálata révén szerezhető meg……
Ezt a gondolatsort egy kis időre tegyük félre, és a továbbiakban foglalkozzunk a hittel. A keresztény hit nem emberi alkotás vagy az emberi bölcsesség gyümölcse. Szent Pál apostol levelében azt olvassuk, hogy „hit nélkül senki sem lehet kedves Isten előtt” (Zsidókhoz írt levél 11,6). Valamint, azt hogy „a hit reményeink szilárd alapja, és a nem látott dolgok igazolása.” (Zsidókhoz írt levél 11,1)
Azonban szükséges, hogy különbséget tegyünk a tudás és hit között, mert a tudás tárgya látható és felfogható, a hit tárgya pedig láthatatlan és felfoghatatlan. A tudás a tapasztalaton és a megismerésen alapszik, míg a hit a bizalmon. Míg a tudás inkább az értelem, az agy tevékenysége, addig a hit a szívben növekszik. Ezért tanulmányainkhoz nemcsak ismeretanyagra, de hitre is szükségünk lesz. Ugyanis vizsgálatunk legfőbb tárgya a Láthatatlan, Felfoghatatlan Isten, és az ő Bölcsessége, amelyet értelmünkkel nem tudunk megragadni.
Ahogy Jeruzsálemi Szent Kirill 4. századi egyházatya tanítja: „Minden megvilágosult lelkiismeret szeme a hit, ami létrehozza a megtérést, mert a próféta mondja: „Ha nem hisztek, nem fogtok megérteni.” (Iz. 7,9)
A hitjelöltekhez szóló tanításában így szól a keresztségre várókhoz:
„Nem csak nálunk- akik Krisztus nevét viseljük- van nagy becsülete a hitnek, hanem az egész világon minden szerződést, az Egyháztól idegenek körében is, a hit alapján kötnek meg. A házassági törvények két különböző személyt a hit alapján kötnek össze, és noha az ember különbözik, a házassági szerződés tartalmazza a hitet, amely alapján testileg és vagyonilag összetartoznak. A hiten nyugszik a földművelés, mert ha nem hisz valaki abban, hogy majd learatja a termést, akkor nem is vállalja a munkát. A hit alapján szállnak tengerre az emberek, rábízva magukat a kicsinyke fára, és a legszilárdabb elemet, a földet, felcserélik a legálhatatlanabb hullámokkal. Ráhagyatkoznak a bizonytalan reményre, és minden horgonynál biztosabb nekik a hit. Az emberek legtöbb alkotását a hit hozta létre, és meg vagyunk győződve, hogy nemcsak nálunk van így, hanem- amint mondtuk- a kívülállóknál is. Noha ők nem kapták meg a Szentírást, mégis vannak saját tanaik, melyeket hittel elfogadnak.” (Az ötödik hittanító beszéd)
„A keresztény hit, Urunk Jézus Krisztus tanításán nyugvó egységes rendszer, amelyet az egyház értelmez és fejt ki a teológiai megfogalmazások nyelvén, azaz hitigazságokban. Az egyházban való élet nélkülözhetetlen feltétele, hogy egyet értsünk ezekkel a dogmákkal. A keresztény hittanítás alapjait úgy fogjuk elsajátítani, hogy lépésről lépésre követjük a Hitvallás szövegét, az alapvető keresztény dogmák rövid összefoglalását, amely a negyedik században nyerte el végső formáját. A Hitvallás első szava: „Hiszek”. Ez a szó arra utal, hogy a hit az alapja az ember és Isten közötti kapcsolatnak. A hit, életforma, mely az Istennel való közösségre épül. A hit feltételezi az ember és az Isten személyes találkozását. A hit belső lángolás, készség, hogy minden alkotó erőnket, egész életünket egy magasabb eszmény szolgálatának szenteljünk. A hit tüze évszázadok során hőstettekre, heroikus cselekedetekre sarkalta az embereket. A hit ihlette azokat, akik kiálltak meggyőződéseikért és készek voltak feláldozni értük az életüket. A hit volt az a lelki erő, amely segített a vértanúknak elviselni a legkegyetlenebb szenvedéseket.” (Hilárion metropolita: Katekézis)