Kedves Mindnyájan! Íme az orthodox GYIK második kérdése. Miért böjtölnek az orthodoxok? Szerettem volna ezt hamarabb elküldeni Nektek, de az elmúlt három hétben kb. 8x változott meg az életünk, így alig volt időm írni. Olvassátok szeretettel! Nagyon áldott, boldog, szép Karácsonyt kívánok Nektek!
Vajna-Éliás Márti
*
Mindenek előtt be kell vallanom nektek, hogy a böjt mai napig is az egyik legnehezebb dolog számomra az orthodox életformában. Ennek pedig az az oka, hogy a böjt – szenvedés. Lemondás szükségleteinkről, mégpedig radikális módon.
Az orthodox böjt azt jelenti, hogy semmilyen állati eredetű ételt nem eszünk. Sem húst, sem tojást, sem tejterméket, és nem fogyasztunk bort. Minden héten böjti nap a szerda és a péntek. Szerdán Jézus Krisztus elárulásának, pénteken pedig kereszthalálának emlékére. Böjti időszakok: a Nagyböjt, Húsvét előtt negyven nap; a Péter – Pál böjt, Pünkösdtől Szent Péter és Pál ünnepéig általában két-három hét; a Nagyboldogasszony ünnepét megelőző böjt, ami tizennégy nap; és a karácsonyi böjt, ami a Karácsonyt megelőző negyven nap. A Péter-Pál böjt és a karácsonyi böjt halas böjtök, ami azt jelenti, hogy halat és bort lehet fogyasztani (más állati eredetű élelmiszert ekkor sem). És van még egy fajta böjt: az eucharisztikus böjt, ami azt jelenti, hogy áldozás előtt éjféltől nem eszünk és nem iszunk semmit. Amennyiben az áldozás nem délelőtt történik, akkor az áldozás időpontja előtt legalább 8 órával abbahagyjuk az ételek és italok fogyasztását.
És igen – mielőtt elővennétek a számológépet – a böjtös napokat, időszakokat összeadva kiderül, hogy nagyjából az év fele böjtöléssel telik. Ennyi időre, ilyen rendszerességgel mondunk le az állati eredetű fehérjéről, ami testünknek alkotó eleme, és alapvető szükséglete.
Szóval a böjt testi szenvedés, és ebben az is nehéz, hogy szenvedni egyáltalán nem trendi. A kereskedelem és a média, ami mára már a közegünk, szünet nélkül azt dübörgi, hogy BOLDOGNAK KELL LENNED! Itt és most! Különben lemaradsz és kívül rekedsz! Anyagi jólétben, sikeres karrierrel, gyönyörű testtel, tökéletes emberi kapcsolatokban kell élned. És persze ehhez kínálja az eszközöket is: vedd meg, fizess be, edd meg, regisztrálj, csináltasd meg, stb. stb. stb. És ha mindezek ellenére mégsem sikerül boldognak lenni, akkor ott a Facebook, amin olyan életet hazudhatunk magunknak és az ismerőseinknek, amilyet csak akarunk. Hát ilyen közegben böjtölni nagyon nehéz. Krisztus azt kérte követőitől, hogy amikor böjtölnek, ez külsőleg ne látsszon rajtuk, hanem ellenkezőleg: még inkább ápolják magukat, és ne az emberek előtt akarjanak büszkélkedni azzal, hogy ők szigorúan böjtölnek. (Máté evangéliuma 6. rész) Mert akkor és ott még erre büszkének lehetett lenni. Ma lemondani, kínlódni, megtagadni magunktól valamit inkább ciki mint büszkeség.
Van még valami, ami alapvetően nehézzé teszi a böjtölést, a gyakorlati kivitelezését. Mivel nem orthodox többségű országban élünk, az élelmiszeriparban alig – alig vannak csak jelen böjtös termékek. Persze lehet vásárolni zöldséget, gyümölcsöt, gabonát, növényi olajakat, pékárut, és mindezekből sokféle finom ételt lehet készíteni, de össze sem lehet hasonlítani ezt azzal a választékkal, ami Oroszországban, Görögországban, Romániában, stb. rendelkezésre áll egész éven át.
És ezek után még inkább fölmerül a kérdés, hogy miért is ragaszkodunk a böjtöléshez? Mert hogy valóban: az orthodox Egyház is, és az orthodox emberek is ragaszkodnak ehhez, és böjtölnek. A XXI. században. Szinte érthetetlen, nem?
Egy jó példa a ragaszkodásra. Vaszilij szerzetespapot – az új vértanút, akit két szerzetestársával együtt a ’90-es években meggyilkoltak – korábban Igor Roszljakovnak hívták, és a Szovjetunió válogatott vízilabda csapatának sztárja volt. Már ez alatt az idő alatt (a ’80-as években) megérintette őt a hit, és elkezdett komolyan templomba járni, imádkozni, a Szent Írást olvasni, és – böjtölni. Miközben világbajnok vízilabdázóként folyamatosan edzésekre járt és meccsei voltak. 1988 Nagyböjtjének idején ezt írta naplójába:
„március 14-19.
5 meccs. Böjt. Tapasztalat által ismerem Dávid szavait: ’A térdem megrogyott a böjttől, és testem elerőtlenedett.!’ Uram, üdvözíts, és őrizz meg engem!”
És mégis böjtölt tovább. Miért? Miért nem könnyít ezen az Egyház? Miért ilyen szigorú?
Először is azért, mert az orthox Egyház hivatása az, hogy Krisztust kövesse. „Kövessétek Krisztust!” Írja Szent Péter apostol. Eredeti nyelven, görögül: Mimite eszte tu Hrisztu! Vagyis: Utánozzátok Krisztust! Krisztus pedig böjtölt. Bármilyen nehéz belegondolni, ő egy zsidó ember volt, aki a zsidó vallásnak, Isten ószövetségi törvényeinek engedelmeskedve élt, amelynek része volt a böjtölés: a böjti napok és időszakok. És Ő a törvényt nem eltörölni, hanem beteljesíteni akarta. A tanítványaitól ugye nem azt kérte, hogy ne böjtöljenek, hanem csak azt, hogy böjtölés közben másképp viselkedjenek, mint az önmagukkal eltelt, vallási teljesítményeikre büszke farizeusok. A keresztény böjtök természetesen máskor vannak, hiszen másra emlékeztetnek, más ünnepeket készítenek elő, mivel „az új bor új tömlőbe való” (Szt. Lukács evangéliuma). Az ószövetségi zsidó ember számára magától értetődő volt, hogy az Istennel való találkozás előtt böjt van. Mózes 40 napot böjtölt, mielőtt fölment a hegyre átvenni a tíz parancsolatot. Krisztus 40 napot böjtölt mielőtt megkezdte nyilvános szolgálatát. Az orthodox Egyház tagjai pedig 40 napot böjtölnek az Isten fiának földre jövetele, a Karácsony előtt, és 40 napot böjtölnek Krisztus kereszthalála és feltámadása előtt. A menny és föld urával való találkozás csak Istenfélelemben történhet, testileg és lelkileg megtisztulva.
Testileg azért tisztulunk meg, mert a böjti étkezés visszatérés a paradicsomi, édenkerti étkezéshez. Ez a következő oka a böjtölésünknek. Abban az állapotban, amivé eredetileg teremtettünk, ember és állat csak növényeket fogyasztott. Az ember romlottságával kezdődött a hús fogyasztása, és ezzel az örök szembenállás ember és állat, állat és állat között. Isten látta, hogy ragadozóvá, vérengzővé vált az ember, ezért engedte meg, hogy húst egyen. (Teremtés könyve.) Böjtölés közben viszont az egész szervezetünk visszaemlékezik az eredeti, édenkerti állapotra, és úgy a második, harmadik hét környékén lassan az életérzésünk is könnyedebbé válik. Csökken az alvásigényünk, a sok gabona- zöldség- és gyümölcsevés hatására pedig jobb lesz a közérzetünk, nő az életkedvünk. A hiány, a lemondás persze továbbra is nagyon nehéz, de test és lélek szoros kapcsolata miatt a test megtisztulásával a lélek is tisztulni kezd.
Lelkünk tisztulásához pedig azzal járulunk még hozzá, hogy a böjti időszakokban nemcsak bizonyos ételektől tartjuk távol magunkat, hanem a mulatságoktól, nagy ünneplésektől is, több Istentiszteletet végzünk, többet imádkozunk, és többször tartunk bűnbánatot. Így készülünk az ünnepre. A böjtölésnek az is része, hogy ilyenkor konkrét anyagi adománnyal is segítünk embertársainkon.
A legfontosabb ok pedig, ami miatt ragaszkodunk a böjtöléshez, az az, hogy magához a szenvedéshez ragaszkodunk. Krisztus szenvedett. Földi szolgálata idején éjt nappallá téve folyamatosan gyógyította és tanította az embereket. Alig aludt, alig evett, rengeteget gyalogolt, és sokszor még az sem adatott meg neki, hogy egy kicsit egyedül imádkozhasson. Mielőtt azt mondanánk, hogy erre csak azért volt képes, mert Ő Isten fia, látnunk kell, hogy a tizenkét tanítványa ezekben az években mellette volt, és ugyanezt az életformát élték. Aztán pedig Jézus Krisztust elfogták, megkínozták és kivégezték. Az élete földi, fizikai értelemben lemondás, erőfeszítés, kínlódás és szenvedés volt. És ez adatott a keresztényeknek is, ha találkozni akarnak vele. A szenvedés mélyén van Ő. Ezért lehetséges az, hogy Igor Roszljakov nem azt kérte, hogy: Uram, hadd ne böjtöljek, hanem, hogy „őrizz meg engem!” A szentéletű szerzetesek, akik mindenről lemondanak és mindent vállalnak Érte, ők tapasztalják meg legtökéletesebben a szenvedés mélyén rejlő Urat. Nekünk pedig a böjt adatott, hogy csatlakozzunk a szentekhez, csatlakozzunk Krisztushoz. Szent Benedek a regulájában egyenesen azt mondja, hogy a böjti életforma az igazi keresztény életforma. Ez az alap. És csak azért adattak olyan időszakok, amikor húst fogyaszthatunk, könnyedebben élhetünk, mert az Egyház tudja, hogy az embernek erre is szüksége van.
És itt még valamit meg kell említenem. Az orthodox életformának, életvitelnek az is része, hogy mindenkinek saját lelki atyja, lelki vezetője van. A híveknek és a papságnak egyaránt. A moszkvai Kirill patriarchának is saját lelki atyja van, egy öreg szerzetespap, aki a közelében él, aki gyóntatja, és aki életének lelki kérdéseiben segíti. Tehát ha valakinek szüksége van arra, hogy a böjtölésben engedményt kapjon (pl. betegség, terhesség vagy szoptatás miatt), akkor a saját lelki vezetőjével megbeszélve, az ő áldásával minden további nélkül könnyíthet a böjtölésen. Vagyis a böjtölés nem kőbe vésett, megmásíthatatlan törvény az orthodox Egyházban, hanem egy személyre szabott lelki út, amin a minket ismerő és szerető lelki atya segít. Minden egyes böjti időszakban, sőt minden egyes böjti napon döntést hozunk arról, hogy böjtölünk-e vagy sem. Hiszen a böjtöt megszeghetjük, emberi szabadságunkban áll. Sőt Isten sem sújt le emiatt (kipróbáltam, tényleg nem). Hát ezért mondom azt, hogy ez egy út. Méghozzá rögös, fárasztó, keskeny út. A ragaszkodásunk, elszántságunk komolysága szüntelenül próbára van téve.
Aranyszájú Szent János húsvéti beszédének következő részletében jól tetten érhető az orthodox Egyház kettős gondolkodásmódja. Egyfelől folyamatosan a tökéletest, a szentet állítja elénk mércének, másfelől viszont végtelenül irgalmas, türelmes és elfogadó az ember emberi mivolta iránt.
„Aki jámbor és istenszerető, élvezze ezt a szép és derűs ünnepet! Aki hálás szolga, örvendezve lépjen be az ő Urának örömébe. Aki a böjtölésben megfáradt, élvezze most a jutalmát. Aki az első órától munkálkodott, nyerje el ma igazságos bérét. Aki a harmadik után jött, hálásan ünnepeljen. Aki a hatodik után érkezett, egyáltalán ne kételkedjék, mert semmiben sem károsodik meg. Aki a kilencedik óráig késlekedett, jöjjön, egyáltalán ne habozzék. Aki csak a tizenegyedikben érkezett, az se féljen késlekedése miatt; mert bőkezű az Úr: az utolsót éppúgy fogadja, mint az elsőt, a tizenegyedik órában érkezettet éppúgy megpihenteti, mint azt, aki az elsőtől fogva dolgozott; a későbbit is kegyelmébe fogadja és az elsőt is megbecsüli; annak is ad, ezt is megajándékozza; a cselekedeteit is elfogadja és a szándékát is üdvözli, a munkáját is megbecsüli és az elhatározását is megdicséri. Lépjetek hát be mindannyian a mi Urunk örömébe; elsők és másodikok, élvezzétek jutalmatokat! Gazdagok és szegények, együtt ujjongjatok. Mértékletesek és könnyelműek, tiszteljétek ezt a napot! Akik böjtöltetek, és akik nem böjtöltetek, vigadjatok ma! Mindannyian élvezzétek a hit lakomáját! Mindannyian élvezzétek a jóság bőségét!”
Az elmúlt évek során volt egy-két olyan Nagyböjtöm, amikor nem böjtöltem (terhességek miatt), és így vettem részt a Húsvét ünnepén. Magam is megdöbbentem azon, hogy milyen nagy a különbség. Böjtölés után szinte határtalan tud lenni a Húsvét öröme, míg böjt nélkül sokkal kevésbé érzi ezt át a lélek. Sajnos nem tudom szavakkal leírni sem az örömet, sem a különbséget. Ki kell próbálni! Érdemes!
*
Felhasznált irodalom:
Kánonok könyve I. /Apostoli kánonok és az egyetemes zsinatok kánonjai/ (ford. Berki Feriz, Budapest, 1946)
Nina Pavlova: Vérvörös Húsvét (ford.: Bilku Marina Nyíregyháza, 2008.)
Szent Benedek Regulája (Söveges Dávid OSB szerk. Bencés Lelkiségi Füzetek)
Aranyszájú Szent János Húsvéti köszöntése (ford. Berki Feriz, Húsvét hajnali Istentisztelet)