December 20-án (Pünkösd utáni 28. héten) Hévízen, az épülő templom falai közötti építkezésen vasárnapi Istentiszteletet tartottak – Nyikolaj Kim protoierej, a parókia rektora jóváhagyó áldásával Vajna-Éliás István diakónus úr egyszerű hivőként olvasta fel az imaórákat és végezte az obednitsa szertartását. Mürai Csodatevő Szent Miklós érsek tiszteletére – akinek emléknapját előző nap ünnepeltük — ikonját az analoéra helyezték, amelyet gyülekezetünk tagja, Nagyezsda nővérünk virágokkal díszített fel. A jövőbeni oltáron pravoszláv ikonok és zászlók helyezkedtek el, a Magas Hely helyén ikonlámpa égett.
Meg kell jegyezni, hogy ezekben a napokban észrevehetően romlott a járványügyi helyzet Zala megye területén, Hévíz város vezetése úgy döntött, hogy ismét bezárja a látogatók előtt a gyógytavat. A katolikus templomokat vagy bezárták, vagy szigorúan korlátozott számú plébános mellett tartanak bennük Istentiszteletet. Ezért Ortodox Egyházközségünk számára, amelynek még nincs saját temploma és katolikus templomokban végez Istentiszteleteket, ma már nehéz rendszeresen megünnepelni az Isteni liturgiát.
Számos buzgó hivünknek azonban mára sürgető szükséglet, hogy imádságra és dicséretre összejöjjön a Megváltó Krisztushoz. Az ortodox templom építõinek lelkiismeretes és önzetlen munkája, amelynek köszönhetõen annak falai szó szerint a szemünk elõtt nõnek, minden hivőnek lelki erõt, örömet és bizalmat ad Isten újabb házának az ókori Pannónia földjén való közelgõ megjelenésében. A templom ugyan még nem épült fel teljesen, de a hűséges keresztények már megszerették és imáikkal próbálják felmelegíteni a még nem kész falakat. Bár István diakónus és jámbor családja által végzett szolgálat nem egész vasárnapi liturgia, hanem laikus szertartás, mindazonáltal a Megváltó megváltoztathatatlan ígérete teljes mértékben alkalmazható rá: „Ahol ketten vagy hárman a nevemben gyülekeznek, ott vagyok közöttük. “(Máté 18:20). Ezért azok a hívek, akik a hideg, befejezetlen templomban imádkoznak, valódi lelki hőstettet hajtanak végre, és megteremtik a templom jövőbeni fenséges épületének lelki alapjait.
Figyelemre méltó, hogy az ezen a napon ünnepelt Milánói Szent Ambrus kortársa, sőt lelki mentora volt Nagy Feodoszij (Flavius — a fordító) császárnak, aki gyermekkorában csodálatos gyógyulásban részesült a Hévízi-tó vizén.
A Szent életéből, amelyet titkára, a milánói Pavlino örökitett meg az i.sz. 412–413-as években, ismert, hogy a Szent szülőhelye Augusta Treverorum – a modern Trier Németországban. Szülei Rómából érkeztek, és arisztokrata családhoz tartoztak. A leendő Szent családja a 4. század elején vette fel a kereszténységet. Apja 352-es halála után a leendő Szent családja Rómába költözött, ahol a fiatalember kiváló oktatást kapott. A püspöki székbe került Ambrus minden hatalmas vagyonát az Egyháznak adományozta, és élete végéig megtartotta nincstelenségi fogadalmát, szerény és szigorú életmódot folytatva. Ambrus püspök egyik fő aggodalma az ariánus befolyás elleni küzdelem és a niceai hitvallás megalapozása volt. A Szent tekintélye olyan magas volt, hogy befolyásolta Nagy Feodoszij császár politikáját. A Szent döntő szava még ellenfelei számára is vitathatatlan volt. Ambrus ragyogó prédikációi pedig számos neofitát vonzottak az Egyházba, akik között volt a 32 éves Ágoston, a leendő Szent, aki 387-ben Húsvétkor, a Keresztség Szentségében részesült Ambrustól. I. Valentinianus, Gratianus és I. Theodosius császárok nagy tiszteletben tartották a milánói püspököt, és sok szempontból, befolyása alatt harcoltak a birodalomban a pogányság ellen. Miután Theodosius kegyetlenül bánt a lázadó thesszalonikaiakkal, Ambrus bűnbánatot rótt rá és felajánlotta a nyilvános bűnbánást. A császár erre bűnbánatot tett, leborult a templom ajtaja előtt. A Szent felvette őt a hívek közösségébe, de nem az oltárban a papokkal, mint korábban, hanem az oltár előtt, más laikusokkal együtt. A püspök tekintélye az emberek között olyan nagy volt, hogy a császár is kénytelen volt behódolni előtte.
Az Istentisztelet alatt ünnepi dicsőitő ének csendült fel Szent Ambrus és az előző napon ünnepelt Csodatevő Szent Miklós tiszteletére. Az éneklés magyar nyelven zajlott, István diakónus családi kórusa énekelt, amely Hitveséből, Márta asszonyból és a legidősebb lányukból állt, a felolvasást a Szent Irásból István atya és Vjacseszlav testvér tartotta egyházi szláv (és magyar — a fordító ) nyelven.
A külső nehézségek ellenére a jelenlévő hívek örömmel nyugtázták a teljesitett szolgálat elképesztő melegségét és lelki magasztosságát. Az Istentisztelet után István diakónus úr forró teát kínált minden imádkozónak, beleértve az ortodox építőket is. A munkások és a hívek közös erőfeszítései révén a Hévizi Ortodox Templom egyre jobban növekszik és telik meg imával.
Fotó: Jelena Peters és Vjacseszlav Káplár.
[flickr_set id=72157717443487627]
*
*