VAJHAGYÓ VASÁRNAP
SZOMBAT ESTI ISTENTISZTELET
1. zsoltári kathizma végig.
„Uram, Tehozzád kiáltottam” után:
Oktoichosz sztichirái a soros hang szerint, majd Triódion sztichirái 6. h.:
Az én Alkotó Uram a föld porából vett engem, és éltető lehelletével életre keltett, és a földön minden látható dolgoknak urává tett, és az angyalok társává. De az alattomos Sátán, a kígyót használva fel eszközül, eledel által rászedett, és Isten dicsőségétől elválasztott, és a mélységes halálba, a föld alá taszított. Te azonban, mint kegyelmes Uralkodó, fogadj vissza engem.
Istenszőtte ruhámat levetettem én nyomorult, megszegve az isteni parancsodat, óh Uram, az ellenség tanácsára, és fügefalevelekkel és bőröltözettel veszem körül most magamat. Verejtékkel szerzett kenyér evésére ítéltettem, mivel a föld átkozott lett, hogy csak tövist és gyomot teremjen nékem. Ámde Az, ki az utóbbi időkben a Szűztől megtestesült, visszahívott s a Paradicsomba újra bevezetett engem.
Óh legdrágább Paradicsom, te gyönyörű szépség, Istentől épített hajlék, véghetetlen öröm és gyönyörűség, igazaknak dicsősége, prófétáknak élvezete, szenteknek hajléka, lombjaidnak susogásával kérd a mindenek Alkotóját, hogy nyissa meg nékem újra a kapukat, amelyeket engedetlenségemmel becsuktam, és hogy méltó legyek arra, hogy ízleljem az életnek fáját, és azt az örömet, melyet egykor élveztem tebenned.
Ádám száműzetett engedetlensége miatt a Paradicsomból, és kivettetett a gyönyörből, megcsalatva az asszonyi szavaktól, és mezítelenül ült szemben a hellyel, jajszóval zokogva. Fogadjuk hát mindannyian készséggel a böjt idejét, hallgatva az evangéliumi hagyományra, hogy ezáltal kedvesebbé válva a Krisztusnak, újra élvezhessük a Paradicsomban való lakozást.
Dicsőség…
Leült Ádám szemben a Paradicsommal, és tulajdon mezítelenségét siratva, így bánkódott: Jaj nékem, hogy alattomos csábítással rászedtek, kifosztottak és a dicsőségből eltávolítottak! Jaj nékem, az egyszerűségben mezítelennek, most pedig nélkülözőnek! Óh Paradicsom! Nem élvezem többé gyönyörödet, nem láthatom többé Uramat és Istenemet és Alkotómat; mert a földbe távozom, amelyből véttettem. Óh Irgalmas és Könyörületes, Tehozzád kiáltok: irgalmazz nékem, az elesettnek.
Most és mindenkor… a soros hang megfelelő theotokionja. Prokimen: a szombat esti.
Előverses sztichirák:
az Oktoichoszból a soros hang szerint, majd
Dicsőség… 6. h.:
Kivettetett Ádám a Paradicsomból az eledel miatt; ezért vele szemben ülve, szánalmas hangon jajgatva bánkódott, és így szólott: Jaj nékem, mit szenvedtem el én nyomorult! Egy parancsát szegtem meg az Uralkodónak, és minden javaktól megfosztattam. Óh legszentebb Paradicsom, mely érettem plántáltattál, s Éva miatt bezárattál, kérleld a te Alkotódat s az én Teremtőmet, hogy elteljem a virágaiddal. Ezért szólott őhozzá is Üdvözítőnk: Nem akarom, hogy elvesszen teremtményem, hanem azt, hogy üdvözüljön s az igazság ismeretére eljusson; mert azt, aki Énhozzám jő, semmiképen ki nem vetem.
Most és mindenkor… (Theotokion: )
Alkotóm és Megváltóm, az Úr Krisztus, a Te méhedből születvén, óh Tisztaságos, és engem felöltve, megszabadította Ádámot az egykori átoktól; ezért Néked Tisztaságos, mint Isten Anyjának és valóban Szűznek, szüntelenül kiáltjuk az angyal köszöntését: Örvendezz Nagyasszony, védelmezőnk és oltalmunk, és lelkünknek üdvössége.
Tropárion: a feltámadási a soros hang szerint.
Dicsőség… most és mindenkor… a soros hang theotokionja. (Virrasztó istentisztelet vagy litia esetén: )
Istennek Szűz Szülője örvendezz… 3-szor. (L.: a Horologionban. )
VASÁRNAP HAJNALI ISTENTISZTELET
A szertartás rendje a szokott vasárnapi, a soros hang szerint.
Polyeleosz után: a 136. zsoltár.
(L.: a Pszaltirionban. )
50. zsoltár után:
Dicsőség…
A bűnbánat kapuját…
Most és mindenkor…
Az üdvösség ösvényeit…
Irgalmazz nékem, Isten…
Meggondolva az általam elkövetett… (L.: a Horologioriban. )
Kánon: a feltámadást a soros hang szerint. Katavasziák 6. h.: 1. ódához
„Mint a szárazföldön járván a mélységben Izráel, és elmerülni látva nyomában az üldöző fáraót, győzedelmi éneket zengett Istennek.”
3. ódához
„Nincsen más szent, mint Te vagy, én Uram Istenem, aki fölemelted híveidnek erejét óh Jóságos, és megerősítettél minket a Te hitvallásod kőszikláján.”
Kathizma 4. h.:
Kivettetett Ádám a Paradicsom élvezetéből, a keserű eledel miatt, nem tartván meg mohóságában az Úr parancsát. Azért arra ítéltetett, hogy művelje a földet, melyből ő is véttetett, és sok verejtéke árán egye a kenyerét. Ezért is mi a mértékletességet kí-
vánjuk, nehogy — mint ő — a Paradicsomon kívül sírjunk, hanem abba bejussunk.
Dicsőség…
Eljött most az erények ideje, ajtónk előtt áll a Bíró; de ne búslakodjunk, hanem jertek, böjtölve ajánljuk fel a könnyeinket, áhítatunkat és jótéteményeinket, így kiáltva: Több a vétkünk, mint a tenger fövenye; mégis nézd el mindnyájunknak, mindeneknek Megváltója, hogy elnyerjük az Öröklét koszorúját.
Most és mindenkor… (Theotokion: )
Sohasem szűnünk meg, Istennek Szülője, hirdetni a Te hatalmadat, mi méltatlanok; mert ha Te nem kelnél védelmünkre, ki szabadítana meg minket annyi veszedelemtől? Ki őrzött volna meg eddig is szabadnak? Nem pártolunk el Tőled Nagyasszonyunk, mert Te mindenkor megmented szolgáidat minden bajtól.
4. ódához
„Krisztus az én erőm, Istenem és Uram, ezt énekli istenesen ujjongva a tisztaságos Egyház, tiszta lélekkel ünnepelve az Urat.”
5. ódához
„Isteni fényeddel ragyogtasd be, óh Jóságos, azoknak a lelkét, kik vágyakozással Hozzád igyekeznek; könyörgök, hogy láthassalak Téged, Istennek Igéjét, a valóságos Istent, aki visszahívsz engem a vétkezések sötétségéből.”
6. ódához
„Látván az élet tengerének háborgását a kísértések viharától, a Te csöndes révedbe menekedve így kiáltok Hozzád: Hozd vissza életemet az enyészetből, Nagyirgalmú.”
Kondákion 6. h.:
Bölcseségnek vezérlője, okosságnak megadója, oktalanok nevelője, és szegények pártfogója, erősíts meg engem, tedd okossá a szívemet, Uralkodóm. Te adj nékem igét, Atyának Igéje, mert íme nem tartóztatom meg ajkaimat, midőn ezt kiáltják Hozzád: Óh Irgalmas, irgalmazz nékem, az elesettnek.
Ikosz:
Leült akkor Ádám és sírt, a Paradicsom gyönyörével szemben, kezével verte orcáit, és így szólott: Óh Irgalmas, irgalmazz nékem, az elesettnek.
Látván Ádám az angyalt, ki bevágta és bezárta az isteni kert kapuját, nagyot sóhajtott és így szólott: Óh Irgalmas, irgalmazz nékem, az elesettnek.
Érezz együtt, Paradicsom kisemmizett birtoklóddal, és lombjaid hangjával könyörögj az Alkotóhoz, hogy ne zárjon be téged. Óh Irgalmas, irgalmazz nékem, az elesettnek.
Óh erénydús, legszentebb és leggazdagabb Paradicsom, mely Ádámért plántáltattál, s Éva miatt bezárattál, esedezzél Istenhez az elesettért. Óh Irgalmas, irgalmazz nékem, az elesettnek.
7. ódához
„Harmatossá változtatta az angyal a tüzes kemencét a szent ifjaknak, a káldeusokat pedig megégetvén Istennek parancsa, meggyőzte a zsarnokot, hogy így kiáltson: Áldott vagy, atyáinknak Is-tene.”
8. ódához
„A lángból harmatot fakasztottál a szenteknek, s az igaznak áldozatát vízzel égetted el; mert egyedül akaratoddal mindeneket cselekszel, Krisztus. Téged magasztalunk mindörökké.”
9. ódához
„Lehetetlen az embereknek meglátni az Istent, akire az angyalok rendjei sem mernek tekinteni; de Általad óh Tisztaságos, láthatóvá lett a halandóknak a megtestesült Ige, kit is a Mennyei Seregekkel együtt magasztalva, Téged mondunk boldognak.”
Exaposztilárion:
a soros feltámadási, majd
Dicsőség…
Parancsolatodat, Uram, megszegtem én nyomorult, és dicsőségedtől megfosztva, elteltem gyalázattal, óh jaj nékem! És a Paradicsom élvezetéből kirekeszttettem, óh Könyörületes. Óh Irgalmas, irgalmazz nékem, ki igazságosan megfosztattam jóságodtól.
Most és mindenkor…
Kiket egykor kiűztél a Paradicsomból, Uram, a fának megízlelése miatt, újra bevezetted őket, kereszted és szenvedésed által, Üdvözítőm és Istenem. Azzal erősíts meg minket, hogy a böjtöt tisztaságban eltöltsük, és hódoljunk isteni feltámadásodnak, a megváltó Húsvétnak, a Te Szülőanyád közbenjárásai által.
Dicséreti sztichirák:
az Oktoichoszból a soros hang szerint, majd Triódion sztichirái 5. h.:
Jaj nékem — kiáltotta sírva Ádám —, mert a kígyó és az asszony kirekesztett az isteni bizalomból, és a fának ízlelése elzárt engem a Paradicsom élvezetétől. Óh jaj nékem! Nem bírom el már a szégyent, hogy míg egykor Isten minden földi teremtményeinek a királya voltam, most egy rossz tanácsnak rabja lettem; és míg egykor a halhatatlanság dicsőségét viseltem, most a halál öltözetét, mint halandó nyomorultul hordozom. Óh jaj nékem! Kit tegyek meg siralmaim társává? Ámde Te, Emberszerető, ki a földből teremtettél engem, kegyelmedbe öltöztetve, hozz vissza az ellenségnek rabságából, és üdvözíts engem.
(Elővers: ) Kelj fel, én Uram Istenem, emelkedjék fel a Te karod, és ne feledkezzél meg szegényeidről végképen.
Az erények küzdőtere nyitva áll; lépjetek be, akik küzdeni akartok, felövezve magatokat a böjt jó harcára; mert akik szabályosan küzdenek, igazságosan megkoszorúztatnak; és felvéve a keresztnek fegyverzetét, szálljunk szembe az ellenséggel. Hit legyen a ledönthetetlen várfalunk, az imádság legyen vértezetünk, az irgalmasság pedig legyen sisakunk; böjt legyen a kardunk, mellyel minden gonoszságot lemetszünk a szívünkről. Aki ezeket cselekszi, elnyeri az igaz koszorút Krisztustól, a mindenek Királyától, az ítélet napján.
(Elővers: ) Vallomást teszek Rólad, Uram, teljes szívemből; elbeszélem minden csodálatos dolgaidat.
(6. h.: ) Ádám kiűzetett a Paradicsomból, mert eledelt ízlelt meg engedetlenül, Mózes pedig megláthatta az Istent, mert a böjttel megtisztította lelki szemeit. Azért mi is, kiknek az a kívánságunk, hogy a Paradicsomnak lakói legyünk, tartóztassuk meg magunkat az ártalmas ételektől, és ha látni akarjuk az Istent, Mózes módján negyven napig böjtöljünk. Imában és könyörgésben állhatatosan kitartva, csillapítsuk le a lélek szenvedélyeit, tartsuk vissza a test indulatait. Így könnyedén emelkedjünk a magasba, ahol az angyali karok soha meg nem szűnő szóval, dicsérik az oszthatatlan Háromságot, s ott meglátjuk az elképzelhetetlen és fennséges szépséget. Ott méltass majd minket Krisztus, akik Benned bizakodunk, Istennek életetadó Fia, hogy együtt örvendezhes-
sünk az angyali seregekkel, a Téged szülő Anyának, az apostoloknak és a vértanúknak, és minden szenteknek közbenjárásai által.
Dicsőség… 6. h.:
Elérkezett az idő, a lelki küzdelmek kezdete, a démonok fölött való győzelem, a felvértezett önmegtartóztatás, az angyalok ékessége, az Istenhez való bizodalom. Ezek által beszélt Mózes az Alkotóval, s az Ő hangját láthatatlanul füleibe fogadta. Ezek által méltass minket is, óh Urunk, hogy hódoljunk szenvedéseidnek és szent feltámadásodnak, óh Emberszerető.
Most és mindenkor… (Theotokion: )
Fölöttébb áldott vagy, Isten Szűz Szülője… (L.: a Horolo-gionban. )
Folytatás és befejezés a szokott vasárnapi.
SZENT LITURGIA
A Typikon utasításait lásd: Vámos és Farizeus vasárnapján.
Apostoli prokimen 8. h.:
Tegyetek fogadalmat a mi Urunknak, és tartsátok meg azt. Ismeretes Judeában az Isten, nagy az Ő neve Izráelben.
Apostol: Róm. 13, 11—14, 4; Evangélium: Mt 6, 14—21;
Kinonikon:
Dicsérjétek az Urat a mennyekből, dicsérjétek Őt a magasságban. Alliluia.
AZNAP ESTI ISTENTISZTELET
„Uram, Tehozzád kiáltottam” után:
4 bűnbánati sztichira a soros hang szerint (L.: a Függelékben), majd Triódion sztichirái 2. h.:
Igyekezzünk mindannyian, megtartóztatással megalázni testünket, belépve a feddhetetlen böjtnek isteni küzdőterébe; és imákkal és könnyekkel kövessük meg Üdvözítő Urunkat, és a teljes feledésnek adjuk át gonoszságunkat, így kiáltva: Vétkeztünk Ellened; ments meg minket, mint hajdan a Niniveieket, óh Krisztus Királyunk, és tégy minket a Mennyei Országod részeseivé, óh Könyörületes.
Reménytelenségbe esem Uram, midőn cselekedeteimre gondolok, melyek méltók minden büntetésre; mert íme megszegvén szent parancsaidat, óh Üdvözítő, tékozlóan töltöttem el életemet. Esedezem azért Hozzád, moss meg engem a bűnbánat könnyeinek záporával, a böjt és imádság által világosítsál meg engem, mint egyedüli Irgalmas, és ne fordulj el éntőlem utálattal, mindeneknek fölöttébb jóságos Jóttevője.
A böjtnek idejét kezdjük meg derűsen, és lelki küzdelembe indulva, tisztítsuk meg lelkünket, és mossuk meg testünket; és miként az ételektől, tartóztassuk meg magunkat a szenvedélyektől is, gyönyörködve a lélek erényeiben, melyekben is szeretettel megmaradva, méltók legyünk mindannyian, látni Krisztus Istenünknek tisztaságos szenvedését, és lélekben örvendezve, a Szentséges Húsvétot is.
További 3 sztichira a Mineából.
Dicsőség… (a Mineából. )
Most és mindenkor… a soros hang megfelelő theotokionja.
Bemenet tömjénezővel. Utána:
Derűs Világossága… (L.: a Horologionban. )
Prokimen 8. h.:
Ne fordítsd el orcádat a Te szolgádtól, mert gyötrődöm; hamar hallgass meg engem; figyelj az én lelkemre és váltsd meg azt. A Te szabadításod, óh Isten, oltalmazzon engem. Lássák a szegények, és vigadjanak. Keressétek az Istent, és élni fog lelketek.
„Méltass minket, Urunk” után 3 metánia.
Előverses sztichirák 4. h.:
Felragyogott a Te kegyelmed, óh Urunk, felragyogott a mi lelkünk megvilágosítása; íme itt az alkalmas idő, íme itt a bűnbánat ideje! Vessük el a sötétség műveit, és öltsük fel a világosság fegyvereit, hogy átkelve a böjt nagy tengerén, eljussunk a mi Urunk és Üdvözítőnk Jézus Krisztus harmadnapi feltámadásához, aki üdvözíti a mi lelkünket.
(Elövers: ) Tehozzád emeltem szemeimet, aki a mennyben lakozol. Íme, mint a szolgák szemei az ő uruknak kezein, mint a szolgálóleány szemei asszonyának kezein, úgy néznek a mi szemeink a mi Urunkra Istenünkre, mígnem megkönyörül mirajtunk.
Felragyogott a Te kegyelmed… (L.: fentebb. )
(Elővers: ) Irgalmazz nekünk, Urunk, irgalmazz nekünk; mert igen elteltünk gyalázattal; igen eltelt a mi lelkünk. Szégyen a bővelke-dőkre, és gyalázat a kevélyekre.
Ki szenteid emlékezetében megdicsőülsz, Krisztus Isten, azok könyörgéseire, áraszd reánk a nagy irgalmat.
Dicsőség… most és mindenkor… (Theotokion: )
Az angyali rendek dicsőítenek Téged óh Istenanyja, mert az Istent szülted óh Tisztaságos, aki mindig együtt volt az Atyával és Lélekkel, s az angyali seregeket a nemlétből létrehozta akarata által. Hozzá esedezz, hogy üdvözítse és világosítsa meg azoknak lelkét, akik Téged igaz hittel magasztalnak, óh fölöttébb Tisztaságos.
Most bocsásd el, Uram…
Triszágion.
Mi Atyánk…
(P.: Mert Tied az Ország… )
Ámin.
(4. h.: ) Istennek Szűz Szülője örvendezz, kegyelembefogadott Mária; az Úr van Teveled, áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te méhednek Gyümölcse, mert a mi lelkünk Üdvözítőjét szülted. (Metánia. )
Krisztusnak Keresztelője, emlékezz meg mindnyájunkról, hogy megszabaduljunk törvénytelenségeinktől; mert Néked megadatott a kegyelem, hogy közbenjárj érettünk. (Metánia. )
Dicsőség…
Könyörögjetek érettünk, szent apostolok és minden szentek, hogy megszabaduljunk a veszedelmektől és a gyötrelmektől; mert az Üdvözítő színe előtt Ti vagytok a pártfogóink. (Metánia. )
Most és mindenkor… (Theotokion: )
A Te könyörületedhez folyamodunk, Istennek Szülője; ne feledkezz meg esedezéseinkről nyomorúságunkban, hanem szabadíts meg minket a veszedelmektől, egyedülvaló Tiszta, egyedülvaló Áldott.
Uram irgalmazz. (40-szer. )
Dicsőség… most és mindenkor…
Aki a Keruboknál tiszteltebb és a Szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, aki az Isten Igét sérületlenül szülted, Istennek valóságos Szülője, Téged magasztalunk.
Az Úr nevében adj áldást, atyánk.
(P: Áldott legyen Krisztus… )
Ámin.
Ezután olvasva:
Mennybéli Királyunk, a hitet erősítsd, a népeket engeszteld, a világot békéltesd meg, ezt a szent templomot jól őrizd meg, az előttünk eltávozott atyáinkat és testvéreinket helyezd az igazak hajlékába, minket pedig bűnbánatban és hitvallásban fogadj magadhoz, mint jóságos és embereket szerető.
P: (a szoleán mondja Szíriai Szt. Efrém imáját) Én életemnek Ura és Uralkodója… stb. Dicsőség Néked, Krisztus Istenünk…
K: Dicsőség… most és mindenkor… Uram irgalmazz. (3-szor. ) Adj áldást, atyánk.
Elbocsátás.